| |
III.
A kortársak legtöbbje Haydnt igen joviális emberként jellemezte – egy hitelesnek tűnő anekdota szerint már a bécsi Szent István dóm fiúkórusából is egy kamaszos tréfája miatt csapták ki, miután levágta egy tanulótársa copfját. Haydn kompozícióiban is gyakran viselkedik vérbeli tréfacsinálóként, s humora a vájtfülűeknek szánt, a formai konvenciókat kifigurázó ironikus játéktól egészen a legszélesebb közönség számára is érthető, burleszkszerű gegekig terjed. Az alábbi néhány példa e kiállítás jellegéből adódóan inkább az utóbbi csoportba tartozik – Haydn zenéjét azonban éppen a „magas” és „mély” humor egymásmellettisége teszi félreismerhetetlenül egyedivé.
|
|
Az „egészen új, különleges modorban” írott, opus 33-as vonósnégyes-sorozat egyik legszembeötlőbb újdonsága volt, hogy Haydn e művekbe a hagyományos, visszafogott tempójú menüett-tánctételek helyett gyors scherzókat – azaz „tréfákat” – illesztett. A sorozat Esz-dúr darabjának scherzo tétele különösen gazdag humoros effektusokban: míg a korabeli nyomtatott kották legtöbbjében alig-alig akad utalás a vonósjátékosok által használandó ujjrendre, a zeneszerző ezúttal 2-2 és 1-1 jelzésekkel, illetve hullámos vonalakkal jelzi, hogy a hegedűsnek jónéhány alkalommal ujját a fogólapon csúsztatva, „nyávogós” hangon kell játszania. |
 |
Lessing „Az ékesszólás” (Die Beredsamkeit) című költeményének kezdősorai szerint a víztől megnémul az ember, ellenben a jó rajnai bor nagyszerű szónokká teszi. Mikor Haydn az 1790-es évek végén megzenésítette e szöveget, a Lessing-vers első sorát a négyszólamú darab végén is megismételte, a háromszor elhangzó „néma” (stumm) szót harmadjára immár üresen hagyott kottavonalak alá írva. Mint a zeneszerző a dal végére nyomtatott megjegyzéséből kiderül: „Ezt az utolsó néma szót olyan halkan kell kimondani, hogy azt csak a száj nyitásából lehessen kivenni.” |
|
Az 1798-ban bemutatott A teremtés című oratóriumot már a kortársak is a „Fenséges” esztétikai ideáljának megtestesüléseként üdvözölték – a műben gyakori hangutánzó effektusokat azonban kezdettől fogva sokan kritizálták éppen az emelkedett alaphangulat megtörése miatt. Az oratórium itt bemutatott részletében például Rafael arkangyal sorolja fel a földet benépesítő állatokat a bömbölő oroszlántól és az ügyes tigristől az iramló szarvason át egészen a nemes paripáig. A zenekar sorra utánozza mindegyik állatot, de többnyire még annak megnevezése előtt – mintegy megfejtendő rejtvényként adva fel a hallgatónak, milyen élőlényhez is tartozhat e furcsa hangzás.
|
| |
|
|
|
