A 18. század vége táján Johann Sebastian Bach zenéje korántsem volt annyira közismert, mint manapság. Bécsi muzsikuskörökben azonban meg-megszólaltak fontosabb művei, méghozzá éppen annak a Gottfried van Swieten bárónak a szalonjában, aki A teremtés és Az évszakok szövegírójaként Haydnnal különösen szoros kapcsolatban állt. Ennek fényében nem meglepő, hogy a zeneszerző könyvtárában nem csupán a Das wohltemperierte Klavier itt látható első kötete volt meg, de a második kötet egy kéziratos másolata, valamint a h-moll mise és Bach összes motettáinak partitúrája is.

Jóllehet Haydn Gottfried van Swieten báró jóvoltából Johann Sebastian Bach műveivel is megismerkedhetett, zeneszerzőként leginkább a „nagy” Bach egyik fia, Carl Philipp Emanuel hatott rá. Haydn még fiatal emberként vásárolta meg a Bach-fiú egy tankönyvét, és élete végére tekintélyes gyűjteményt halmozott fel Philipp Emanuel műveiből, amelyben éppúgy akad kórusmű és dal, mint billentyűs fantázia, szonáta, rondó, trió és kvartett. A bemutatott kézirat e sokszínű gyűjtemény talán legizgalmasabb darabja: egy 1788-ban keletkezett kettősverseny csembalóra és zongorára.

A Wolfgang Amadeus Mozart és Haydn közötti „barátságot” talán kissé eltúlozták a romantizáló életrajzok, de kétségtelen, hogy a két zeneszerző kölcsönösen nagyra becsülte egymást. A Haydn könyvtáráról ránk maradt korabeli lista élén például éppen Mozart művei állnak: mindenekelőtt a lipcsei Breitkopf & Härtelnél megjelent Mozart - „összkiadás” kilenc kötete. Ezeket feltehetőleg maga a kiadó küldte el Haydnnak, hogy meggyőzze őt egy hasonló Haydn-válogatás megindításának fontosságáról – utóbbi sorozatnak már a címlapját is nyilvánvalóan az Oeuvres de Mozart nyomán tervezték meg.

Haydn tekintélyes metszetgyűjteménye sajnos nem maradt fenn. Számos darabja már az 1770-es években megsemmisült a zeneszerző kismartoni házát is érintő két tűzvészben, a hagyatéki leltárban szereplő sok tucat – főként Londonból származó – metszetet pedig minden bizonnyal elárverezték. Utóbbi gyűjteményről mégis valamelyes képet alkothatunk a Haydn könyvtárában fennmaradt angol kiadású kották alapján, amelyek címlapjait gyakran ugyanazok a metszők díszítették, akiknek önálló munkáit Haydn különösen kedvelte, s többükkel személyesen is megismerkedett. Az itt bemutatott, a cím szerint „főként pasztorális” darabokat tartalmazó skót dalgyűjteményt díszítő metszet például Franceso Bartolozzi munkája, akivel Haydn olyan szoros barátságot ápolt, hogy utóbb Bartolozzi fiának esküvői tanúja is lett.

A „Mária, a skótok királynőjének kivégzése hét képben” címmel megjelent ritka kiadványban a John Francis Rigaud hét festménye nyomán készült metszetekhez Abingdon earljének azokhoz komponált zenéje társul. Haydn nem csupán az earllel volt bizalmas viszonyban, de a metszeteket készítő William Nelson Gardinerrel is – utóbbi évekkel Haydn Bécsbe való visszatérte után hat pár gyapjúharisnyát küldött ajándékba a zeneszerzőnek, melyek mindegyikébe egy-egy Haydn-dallam kottáját hímeztette.

A Dr. Samuel Arnold és John Wall Callcott által összeállított „Dávid zsoltárai” antológia címlapja is a Londonban megszokott igényességgel készült. Haydn mindkét szerkesztőt jól ismerte, a címlap metszőjével való kapcsolatáról azonban nem tudunk. Talán mégsem puszta véletlen azonban, hogy a zeneszerző hagyatékának listájába feltűnő gondossággal vezették be az ő nevét is: „Dávid zsoltárai angol szöveggel és Thomas Medland címlap-metszetével.”