VI.
Jóllehet Haydn már „Pompakedvelő” Esterházy Miklós udvari karmestereként is jelentős hírnévnek örvendett, hercegi gazdája halála után tett két angliai látogatása (1791–92 és 1794–95) nyomán immár Európa egyik leghíresebb alkotóművésze lett. A Londonban hallott Händel-oratóriumok élményétől is inspirálva, Bécsbe visszatérve megírta A teremtést, amelyet kisebb-nagyobb városok hivatásos és amatőr muzsikusai egymással versengve mutattak be Európa-szerte. Az immár hetvenes éveibe lépett zeneszerző emellett számtalan hivatalos kitüntetésben is részesült: az oxfordi egyetem díszdoktori címe után többek között Pétervárról, Amszterdamból és Párizsból is tiszteletbeli diplomákkal halmozták el őt, Bécs városának pedig díszpolgára lett.
|
 |
Haydn műveinek rendkívüli népszerűsége arra sarkallta a lipcsei Breitkopf & Härtel kiadót, hogy 1800-ban hozzáfogjon a zeneszerző „összes műveinek” megjelentetéséhez. Az Oeuvres complettes sorozat tizenkét kötete persze korántsem ölelte fel Haydn valamennyi kompozícióját, hiszen a kottavásárló nagyközönség körében inkább csak a billentyűs hangszeren előadható művek számíthattak nagyobb érdeklődésre (az itt látható VII. kötet például hat zongoratriót foglal magában). Bár hasonló „összkiadás” néhány esztendővel korábban már indult Händel, illetve Mozart műveiből is, Haydn volt az első zeneszerző, akinek már életében kijutott ez a megtiszteltetés. |
|
Mint számos újságcikk tanúsítja, a brit zenerajongók valóságos messiásként várták az 1791. január elsején Angliába érkező Haydnt. Egy neves edinburghi orgonista, Alexander Campbell már 1791. január 25-én egyik skót dalgyűjteményének díszesen beköttetett példányát ajándékozta az illusztris vendégnek, akinek – a következő oldalon szereplő ajánlás szerint – „felséges kompozíciói elragadtatott fogadtatásra és lelkes tanulmányozókra leltek még ebben a rideg országban is.” |
 |
Haydn zenéje természetesen Magyarország-szerte is nagy népszerűségnek örvendett. 1781-ben megjelent első dalsorozatának egy darabja, a „Boldogtalan szerelem vigasza” (Trost unglücklicher Liebe) például tíz évvel később már magyar szöveggel is napvilágot látott: a Hat magyar énekek című kiadványban Verseghy Ferenc Thirzis’ sírja felett című verse társul Haydn dallamához.
|
|
A zeneszerző műveinek népszerűségét legmeggyőzőbben talán a belőlük készült korabeli átiratok nagy száma tanúsítja. Az átdolgozásoknak köszönhetően Haydn közkedvelt szimfóniái például sokkal gyakrabban hangzottak el egyetlen billentyűs hangszeren a módosabb polgári házakban szokásos társasági összejöveteleken, mint eredeti formájukban, zenekari előadásban. A kiállított kotta egy tipikusnak mondható példát mutat be: Haydn egyik „ünnepelt szimfóniájának” zongoratrióra készült átiratát a művet eredetileg megrendelő Johann Peter Salomon látta el hitelesítő szignójával. |
|
Az immár európai hírességnek számító Haydnnak élete utolsó éveiben több rendszeres látogatója is akadt, akik nem titkolt célja volt, hogy anyagot gyűjtsenek a zeneszerző általuk összeállítandó életrajzához. A költő Giuseppe Carpani a kor divatja szerint képzeletbeli levelek formájában írott biográfiáját 1812-ben adta ki Milánóban. Bár Carpani neve azóta feledésbe merült, munkája ma is közismertnek mondható, hiszen a Stendhal neve alatt magyarul is megjelent Haydn-életrajz lényegében nem más, mint ennek viszonylag szabad francia fordítása. |
 |
Joseph Franz Saurau osztrák belügyminiszter 1796 végén kérte fel a költő Lorenz Leopold Haschkát egy olyan dal megírására, mely az angol God save the King mintájára kifejezhetné a Habsburg Birodalom lakóinak ragaszkodását törvényes uralkodójukhoz. Haschka „Isten tartsa meg Ferenc császárt” (Gott erhalte Franz den Kaiser) himnuszának megzenésítésére természetesen az immár „nemzeti intézménynek” számító Haydnt kérték fel, aki az elkészült dalra utóbb egyik vonósnégyesében variációsorozatot is komponált (itt ennek billentyűs átirata látható). Maga a dallam egyébként máig közismert: Hoffmann von Fallersleben 1841-ben írt, Deutschland, Deutschland über alles kezdetű szövegével 1922-ben Németország nemzeti himnusza lett. |
|
Batsányi János költőként is nevet szerzett felesége, Gabriela von Baumberg különösen lelkes rajongója volt Haydn zenéjének. A teremtés 1799. március 19-i bemutatója alkalmából „A nagy, halhatatlan Haydnhoz” intézett verssel köszöntötte a zeneszerzőt – az egyetlen lapra nyomtatott szöveget minden bizonnyal a megjelent közönség körében terjesztették. A bécsi udvari karmester, Joseph Eybler nem sokkal később kis kórust is komponált von Baumberg szövegére. |
 |
Haydnnak hosszú élete folyamán számtalan tanítványa volt, akik hálájuk kifejezéséül, vagy épp egyszerű reklámfogásként gyakran emlékeztették közönségüket a mesterrel való kapcsolatukra. Az itt bemutatott billentyűs variációk kottáját Franz Lessel 1800-ban névnapja alkalmából ajánlotta Haydnnak, aki e példányt – mint a bal alsó sarokban látható sorszám is tanúsítja – saját gyűjteményében őrizte haláláig. (A lap tetején jobb oldalt az 1809-es hagyatéki leltári szám szerepel, középen az Esterházy-gyűjteménybeli jelzet, ahová a kotta a zeneszerző halála után került, végül pedig a bal oldalon a jelenlegi katalógusszám az Országos Széchényi Könyvtárban.) |
| |
|
